Ezen a karácsonyon a szokásosnál többet és többször gondolok Szepes Mária, Sínai Magdolna és Charon karácsonyaira.. s lám itt köröz az interneten egy rég készített interjú.. és mellékelek pár sort fivére, Charon írásából a Hermetikus Confessióból. is. Most valahogy ismét nagyon aktuális lett….
“….Boldoggá tesz annak a gyönyörű lehetőségnek megcsillantása, hogy idővel részt vehetek én is abban a gyönyörű magvető munkában, amelynek egyik eredménye éppen az, hogy én ma ezt a confessiót írhatom. De addig is úgy érzem, hivatott vagyok arra, hogy itt-ott elhullajtsak óvatosan egy-egy kis magot, elvessek egy gondolatot, megjelöljek egy irányt, megmutassak egy utat olyankor, amikor erre egy belső hang ösztönző parancsot ad. Mert egy helyén és idején elhangzó szó elindíthat egy folyamatot, vagy megteremtheti a lehetőséget egy ilyen folyamat elindulásához azáltal, hogy meggondolkoztatja a másikat. Ha csak egyetlen pillanatra áll meg, ha csak megtorpan, már azáltal beoltódhat, hiszen ha gondolkozni annyi, mint mágiát gyakorolni, akkor mennyivel…