Van-e jogom nyaralni, miközben jelen korunk oly sok áldozatot (személyes önfeláldozást és az élet kavalkádjában sérülő áldozatokat) kíván.

Itt van pl. a menekült ügy…

Tudom, sokunk kényes kérdése.. tegnap este aszomszédék grillezésre hívtak  és persze a téma előkerült.. a mit tegyek és mi a helyes? a hol vannak az egyházak? a kormány talán éppen azt szeretné, hogy azonnal álljanak tovább, ezért nem segíti őket? menjek-e ki önkéntesnek, vagy már igy is oly sok helyen igyekszem értelmesen segíteni?

Aztán ma reggel a hajnali fürdéskor leülök az egyik törzsfürdőző mellé, akiről tudom, hogy 56-s menekült és most messze távoli országban él, ami köztudomásúan gyönyörű, mégis minden nyarát itt tölti…
Szerinte ott kezdődött az egész az iraki háborúval.. felbolygattuk az arab és afgán világot és most nem győzzük ” aratni”? azt, amit vetettünk… majd megáll mellettünk egy híres, komolyan híres pszichiáter asszoony, aki számos nemzetstratégiában hallatja véleményét  és kérdezi, hogy ő mit gondol erről.. “Ah, haza kell zavarni őket!! Ez egy tragédia..semmi helyük itt..” Próbálom a távlatosabb rendszerösszefüggéseket felvetni, de ” ha maga ezt  igy látja, nincs mit beszélnünk egymással!” és zsupsz, már megy is a finom ölelő reggeli lágy hullámokba..

Tényleg, miért hogy nem tudunk EGYMÁSSAL, nem a menekültekkel, de egymással szót érteni???