Október utolsó hétvégéje, Halottak napja küszöb idő-tér, amikor mindenki elcsendesedik, lélekben kinyílik társai, szerettei, elveszett rokonai, és barátai és ismert és ismeretlen halottai fele.
Október vége számunkra is fontos időszak volt, melyet változatos programmal emeltük be szívünkbe.

Úgy vélem, aki velünk együtt volt, nem bánta meg: tudásban-lélek érlelődésben-szellemi inspirációban gazdagodva tudott hazatérni.

Ez az lakalom emlékezés volt alapítóinkra, s benne kiemelten Wictor Charon-ra, akinek most, október 22-n volt a 40. halál évfordulója.
Emlékeztünk még közös társadalmi mintázatokra is, az októberi forradalom kirobbanása és véres szárnyszegettségére. Ez a minta évszázadok, vagy tán évezredek óta kísért bennünket… Néhányan közülünk, mint ahogy meghívott vendégeink közül Anngwyn St Just jelezte, gyakran egy-egy egyén, vagy tán népcsoport, közösség hordozza ezeket a kollektív mintázatokat, amely az egész emberiség kiteljesedésében reá esett és melynek feloldása az ő személyes, társadalmi feladata.

A magunk módján személyes belső munkával, közösségi dialógussal és városi emlékhelyeket gyógyító sétánkkal és egy két napos…